Appenzelli pásztorkutya

Tulajdonságai: Nyugodt, önálló, értelmes.

Alkalmazása: Eredeti foglalkozása a csorda terelése, őrzése volt, később házőrző kutya lett belőle, de vontatásra is használták. Manapság elsősorban házőrző, de újabban lavinakutyának is kiképezik.

Marmagasság: kan 52–56 cm, szuka 50–54 cm

Testtömeg: 22-25 kg

Kölykök: 5-8

Élettartam: 10-14 év

Története: Valószínűleg a svájci Alpokban tenyésztett 'parasztkutyáktól' származik, mely az ókorban is létező általános pásztorkutya típustól eredeztethető, más vélemények szerint a rómaiak által hátrahagyott marhaterelő kutyák az ősei. Korábban a nyáj terelése és őrzése volt a feladata, napjainkban leginkább házőrző illetve családi kedvenc. A fajta célzott tenyésztése a 20. század elején indult meg, az első standard-et 1914-ben adták ki. Hazánkban ritka fajtának számít.

Szörzete:  Szőrzete rövid, kemény tapintású,y merev, kissé drótszerű. A sűrű fényes fedőszőrzet a testhez simul, és teljesen betakarja a gyapjas aljszőrzet.                                                                                             Színe:  A fajtánál az általános színeloszlás a trikolór, mely fekete alapon cserbarna és fehér rajzolatokból tevődik össze. Ritkábban előfordul csokoládébarna alapszínű változat is, mely szintén elfogadott. Az orrcsíkon induló fehér szín az arcorri részen fut tovább, majd megjelenik a nyakon és megszakítás nélkül a szügyön. További fehér színnek kell szerepelnie a mancsokon és a farok hegyén. Elfogadható még a fehér nyaksáv vagy félgallér is. A cserbarna a farok alatt, a lábakon, az arcorri rész két oldalán, a szem fölött, a hason és a mellkas két oldalán látható.

Vérmérséklete:  A fajta egyedei szívós munkakutyák, melyek józanságuk mellett eleven és mozgékony természetűek, vidám és élénk tekintetűek. Jellemét tekintve kiegyensúlyozottak és nagyon értelmesek. Rendkívül fontos számára gazdája és a családja és az idegenek számára megvesztegethetetlen. Éber, bátor és lelkes eb, mely szeret ugatni.

Tanítása: Tanítása során a következetesség és a kiegyensúlyozottság vezethet célra és hozhatja ki a legjobb eredményeket az ebből. Fontos számára a tapasztalatszerzés, a különböző helyzetekkel, emberekkel és állatokkal való találkozás, mert a nem megfelelő szocializáció rossz eredményeként egy állandóan éber és ugató jellemű kutyát eredményezhet.