Bearded collie
Története: A fatát 1944-ben ismerték el hivatalosan. Kezdetben magasföldi collie-nak nevezték, később kapta a bearded nevet. Elsősorban juhok, szarvasmarhák őrzésére, terelésére használták, bár vannak olyan vélemények, hogy korántsem dolgozok olyan jól, mint például a skót juhászkutya vagy a bobtail.
Külleme: Külleme kissé hasonlít az óangol juhászkutyáéra, de csak a gyakorlatlan szem téveszti össze a két fajtát. Skóciában és Angliában ma is nagyon kedvelt kutya; fanatikus rajongói ódákat zengenek érdekes egyéniségéről, nem mindennapi külleméről.
Tulajdonságai: Értelmes, szófogadó, kedveskedő, ragaszkodó eb, a gyerekeket különösen kedveli.
Leírása: Koponyája lapos és széles, az arc-orri rész eléggé hosszú, stopja mérsékelt. Szemi nagyok, kissé távol vannak egymástol. Füle közepes nagyságú, lelóg, tövénél kissé fölemelkedik. Háta egyenes, ágyéka erős, mellkasa mély. Végtagjai izmosak, erőteljes csontozatúak. Farka közepesen hosszú, a végét visszahajlítja; figyelő, illetve izgalmi állapotban fölemeli.
Szőrzete: Az aljszörzet dús, lágy, a fedőször kemény, erős, sima; pofáját hosszú szakáll botítja.
Színe: Palaszürke vagy rőtessérga, továbbá a szürke minden árnyalata, barna és homokszínű, a skót juhászkutyák fehér jegyeivel vagy anélkül.
Marmagassága: 53-56 cm (kan), 51-53 cm (szuka)
Testtömege: 30 kg.
