Bordeaux-i dog
Története: Ősi származású harci kutya. Már az asszírok is használtak háborúskodásaik során ilyenfajta hatalmas felépítésű ebeket. Tulajdonképpeni őse a "mészároskutya", amellye a középkorban medvére és vaddisznóra vadásztak. A 18. század vége felé így írták róla: "Noha erős és bátor eb, néha szinte kegyetlen, ámde rosszkedvű, szomorú, kevésbé társas lény, nemigen ragaszkodó, lusta, külömben is rég letűnt már a divatja." A fajta ez idő tájt csaknem végképp kipusztult. Csupán Közép-Franciaországban akadt belőle néhány példány, vagyis azokon a helyeken, ahol fennmaradt a cirkuszi játékok hagyománya. A bordeaux-i dog farkassal, medvével, bikával mérte össze az erejét. Az első franciai kutyakiállítást 1663-ban rendezték Párizsban, ahol nyolc bordeaux-i dogot is beneveztek. Itt használták először a "bordeaux-i" elnevezését. Tenyésztése ettől kezdve némiképp fellendült, de a fajta mind a mai napig nem vállt igazán kedvelté, holott modern változata tökéletes testőr, megbízható "társ", kiváló házörző.
Leírása: Feje terjedelmes, nagyon jellegzetes, koponyája lapos. Alsó metszőfogai előbbre állnak, mint a felsők. Füle termetéhez képest eléggé kicsi, magasan tűzött, lelóg. Mellkasa hatalmas, hátvonala a fara felé egyenletesen emelkedik. Farka a csánkik ér, lelóg, ha figyel, vízszintesen tartja.
Szőrzete: Rövid szőrű, finom.
Színe: Mahagóni, rőt, tüzes arany, fekete árnyalattal.
Marmagassága: 60-80 cm
Testtömege: (Kan) 45 kg. (vagy még annál is több), (Szuka) 35-40 kg.
Kölykök: 5-8
